Pitypang méz- édesapám szeretetével

Hozzávalók:

• ·        Mérhetetlen természetszeretet még a gyermekkorból (édesapámtól)
• ·        Vágy a természetességre, természetes gyógyításra
• ·        Egy segítőkész gyermek, persze egyedül is megbirkózhatunk vele, de valaki    társaságában egy jó beszélgetéssel karöltve még felemelőbb!
• ·        1 púposra szedett fonott tálkányi pitypangvirág
• ·        1 kg akácméz.

Készítésének folyamata:

1. ·        Gyermekeimmel egy napfényes kora délután teleszedtünk egy kis gyermekkosarat, illetve én egy vászontáskát a harmadáig. Csak a virágok leszedésére törekedtünk, de olykor-olykor a szára is kísérte.
2. ·        Itthon kiterítettük a virágokat egy papírra, hogy a bogarak kimásszanak a szirmok közül.
3. ·        Másnak reggel 3, 5 éves gyermekemmel egyenként leszáraztuk a virágokat, miközben egy jót beszélgettünk.
4. ·        Egy 3 literes befőttes üveg aljára kis akácmézet öntöttünk, majd raktunk egy sornyi virágfejet. Erre megint mézet csurgattunk majd szép sorban virág-méz következett, amíg el nem fogytak a hozzávalók.
5. ·        Az üveg szájára gézlapot borítottam, és rácsavartam a befőttes üveg tetejét.
6. ·        Felcímkéztem és kitettem az udvarra, hogy a Nap is hozzátegye a maga áldását..

·         Most várom, hogy a virágok hatóanyaga beleszivárogjon a mézbe és értékes, gyógyító egyveleget alkosson, időnként megrázogatom az üveget.

·        Úgy tervezem, 2 hónapig hagyom a szabadban , majd átszűröm és elteszem a kamrába, hogy a fényszegény téli napokon édesítsen egy teával eltöltött beszélgetést, vagy erősítse a torkunkat a kórokozókkal szemben!

Jó megélni a folyamatot. A természet részévé válni a gyűjtögetéskor, tanítani a gyermekemet, megőrizni a tavaszt télre, előre gondolkodni, értékelni a munka gyümölcsét. Megannyi érték a jelenben, szellem és lélek együttes munkája. Ezért becsülök mindent, ami szívvel-lélekkel készül. Amiben benne van a szándék, egy benső szeretet közvetítése, az már gyógyítani képes, lelke van. Benne van a gyógyítani tudás hite. A hit pedig magával hozza a csodát.

Köszönöm édesapámnak, hogy elvetette bennem a magokat a természet szeretetére! A tiszteletet, az alázatot , amit mindvégig éreztem , ahogy jártuk az erdőt. Sokszor csak bandukoltunk egymás mellett néma csendben, mégis abban a csendben benne volt minden. A szemléltetés, a tanítás, a nevelés, a mosoly, a szeretet. Az egész világot nyújtotta át nekem. Még most is fel tudom idézni az erdei föld dohos, mégis friss nyugtató illatát, hallom a lábunk alatt zizegő avart, a madarak énekét. Maga volt a csoda. Én nem vágyom többre, csak ilyen apró csodákra, és hálás vagyok érte , hogy a szívembe vésődhetett. Én ezt szeretném tovább adni a gyermekeimnek. Nekem ez jelenti az értéket.

Bevallom, gyakrabban szomjazom az erdő csendjét, mint az emberi hangot. Mert olyankor én vagyok, befelé tudok nézni önmagamba. Megvigasztal az az isteni belső béke, amit csak az erdőt járva érzek. Jó a mindenség részének érezni magam, eggyé válni az univerzummal. Szeretni, figyelni, hallgatni, érezni.

Ennek megőrzése a célom, ezt a szeretetet zártam most üvegbe, s mikor majd megmerítek benne egy kiskanalat, hogy adjak belőle az én drágáimnak, benne lesz abban a mozdulatban minden, amiről az imént írtam. Benne lesz édesapám szeretete, az erdő tündéreinek ezer arca, az isteni béke érzése, a gyógyítás ígérete. Mindnek a rezgése benne lesz. Higgyétek el, hatni fog! A szeretet erejével! 

  

Ölellek Benneteket: Amelie