Drága tavaszom, vártalak!

Végre itt a tavasz melengető ereje! 
Megérkezett.
 Szívembe beköltözött a varázslat, a lehetőségek varázslata. Gyönyörködés a természetben, egy rügyfakadásban, egy erőtlen kis hajtásban, mely végtelen ígéretet rejt magában, néhány langyosodó földből feltörő üde fűszálban… 
Madárcsicsergésben, légyzümmögésben… 
A természet hangjai, illatai, fényei ölelnek körül. 

Mesés, csodás, lélekmelengető, szívet gyönyörködtető.

  Ilyenkor azt gondolom, bármire képes vagyok, bármi megvalósításához van erőm. Ötleteim, terveim, céljaim vannak. Feltöltődöm szeretettel, energiával, gondolatokkal, érzésekkel. Milyen jó élni, szeretni, tervezni, hinni, gyönyörködni, tenni, lépni, fejlődni, látni! Megannyi csoda, megannyi élet, megannyi varázslat a világban!

   Ma megmetszettem a csodasövényünket, és egy sugallat hatására ajtókoszorú készítésébe kezdtem. Kiegészítettem néhány fűzfaággal. Egyszerű, de meseszép. Olyan tavaszhírnök-féle lett. Olyan én és kicsit olyan, mint a barátnőm. Olyan, mint amilyenek együtt vagyunk. Gyermeklélek és szeretet.

Jó volt alkotni, nyugalom költözött belém. Végtelen nyugalom, miközben lágyan simogatott az erejét próbálgató nap. Csemetéim jókedvűen főzték mellettem a homoklevest, sütötték a homokpalacsintákat. Egy-egy koszorúdrótozás közben kóstolgattam finom ételeiket.

Kell ennél nagyobb boldogság? Szeretni és szeretve lenni? Szépíteni és gyönyörködni? Mosolyogni és lélegezni?

Örülök, hogy élek. Örülj Te is!