Elindultam egy úton, mely a fény útja… A fényé, a szereteté, a tisztaságé, a léleké, a szellemé… Még nagyon az elején lépegetek, de minden lépésemet tudatosan teszem. Persze ez nem volt mindig így. Kemény évek teltek el úgy, hogy beburkolt sokszor az árnyékvilág. Magába szívott, ráncigált, majd kivetett magából. A fény mindig csalogatott magához, megsimogatott lágy fuvallatával, kiabált a fülembe, de én körülvettem magam a múlt sérelmeivel, tüskéivel, haragjával. Nem láttam, nem hallottam.
Ma már kinyitom a szívemet, hogy érezzem, - kinyitom a fülemet, hogy halljam, - a szememmel pedig, hogy lássam a Jóisten sugallatát, az angyalok üzenetét. Mert ha elengedjük dühünket, haragunkat, bűntudatunkat, félelmeinket, meghallhatjuk az útmutatást. „Véletlenek” táncolnak körül, boldogságot ad egy nyiladozó virág, egy szélben hajladozó fa, egy munkában lévő fakopáncs. Meglátjuk a pillanat csodálatát, kinyílik a szívünk, levegővel telik meg a tüdőnk, élünk. Akarunk élni a mindennapi csodáért, amiért leszülettünk a Földre. Sóvárgunk a tanulásért, a tudásért, a tapasztalásért, a fejlődésért. Mindenért, amivel többek leszünk.
Még nem mindig sikerül, de törekszem a jóra. Ha hibázom, azonnal súg a fülembe egy hang, az angyalomé, a Jóistené : „Javíts!”. Ekkor azonnal tudom, hogy leléptem az ösvényről, melyet fénnyel övezett nekem…a lelkem, a szívem, a szellemem azonnal visszavisz…mert tudja, mi a jó! A jót, a szépet, a csodálatosat nem lehet csak úgy elfeledni. Beleivódik a sejtjeinkbe. A jó mindig győz a rossz felett, ha hiszünk benne. Hinni pedig csak akkor tudunk, ha már megtapasztaltuk a csodát itt, a Földön. Ha egybenyitunk két olyan szobát, ahol az egyikben fény van, a másikban sötét, a fény beáramlik a sötétbe és kivilágosodik a világ. A fény mindig győzedelmeskedik. Hiszem, tudom, tapasztalom.
Ehhez a mérföldkőhöz sok hegyet-völgyet éltem meg. Az érzések végleteinek tengerében hánykódtam, hol a hullámok tetején kapkodtam levegő után, hol dühösen vagy megadóan merültem a víz alá. Sirattam magamat, gyűlöltem a világot, és panaszkodtam, mert azt a legkönnyebb, az egy passzív állapot. Semmit sem kell tenni érte.
Drága Olvasóm, kortyolgass velem egy finom gőzölgő teát! Elmesélem a magam történetét, hogy adhassak Neked, hogy szerethesselek, hogy átadjam a Jóisten csodáját, a boldogság csodáját. Mert szeretni, boldognak lenni jó! Mosolyog a világ, mosolyogj Te is! Légy mellettem az úton, mert együtt haladni, tanulni , beszélgetni, érezni jó! Emelkedni jó! Szárnyaljunk!
Célom, hogy egy ANGYALSZEM tisztaságával, bizakodásával, segíteni akarásával lássam a világot! Hogy EGÉSZként tudjak élni. Egész-ségben, szer-etetben, boldogságban tudjam élni a mindennapokat egy gyermek ártatlan lelkiségével és fejlődő szellemiséggel. Ezért tanulok, olvasok, keresek-kutatok. Álmodok egy világot magamnak és ezt meg is fogom valósítani. Ebben a világban az angyalok táncolnak a tündérekkel, napfény ragyog át a mosolyokon, lágy szellők simogatják az arcokat, a lehetőségek ölelik át egymást a célokkal, az akarat a kitartással és szeretettel. Szomjazom a szeretetet és a tudást!
Elmondom a magam történetét, hogy neked, kedves Olvasóm ne kelljen minden völgybe leereszkedni. Hagyom, hogy a hegytetőről csodálhasd a világot, miközben olvasol, hallgatsz, érzel. Kövess, ha hallod a hívó hangot, szólj hozzá, ha beszélned kell! Légy itt, a mosolyomban, amikor egyedül érzed magad! Ketten már erősebbek leszünk a Fény oldalán!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése