Tündérmesém 3. Hívogat a Jóisten melege

„A képzeletet csak a valóság múlja felül”

                           ( Kovács-Magyar András )

  Elindultunk a fény ösvényén, a Jóisten szeretetútján a csodák irányába. S egyre közelebb kerültünk isteni valónkhoz. Szembesültünk önmagunk erényeivel, hibáival és tudatlanságunkkal is. Megkezdődött az önismeret útja. A rend felismerése, a szer felismerése, hogy rendszert tudjon alkotni egyszer.

  Egy kedves ismerősünk, Kati beszélt nekünk Kovács- Magyar Andrásról. Beszélt az igazi magyar történelem részleteiről, az ősi magyar ünneprendről, Istenatyánk, Istenanyánk (!) 12 szent gyermekéről, jóságról, szeretetről, csontkovácsolásról, gyógyításról, a szellemvilágról. Mivel az elmondottak felkeltették az érdeklődésünket, egy pénteki napon felkerekedtünk és elindultunk a fővárosba, hogy részt vegyünk egy Táltos Klub Esten.

   Kicsit félve, de annál nagyobb kíváncsisággal vettük meg a belépőjegyeket. Tanulmányozgattuk az előttünk álló embereket, ítélkeztünk a külső alapján. Én nagyon rosszul éreztem magam az öltözékem miatt, ezt az élményt azóta sem felejtettem el. Egy barna zsebes nadrág volt rajtam, egy zöld pólóval és egy rozsdabarna kardigánnal. Ahányszor a kezembe kerülnek ezek a ruhadarabok, mindig ez a nap jut eszembe. Ma már csak kirándulni járok ebben a ruházatban.

  Az előttünk állókon fehér vagy tört fehér, bézs színű , gyönyörű kelmékből készült ruhák díszelegtek. Gyönyörűen ápolt cipők lépdestek a bejárat irányába. Fény és tisztaság! Elszégyelltem magam. Már akkor éreztem, én bizony most nem tiszteltem meg az előadót a viseletemmel. Mennyit tanultam azóta. 

  Ahogy beléptünk, mosolygó, boldog arcokat láttunk mindenfelé. Ölelést, szeretetet, elfogadást. Milyen nevetséges, hogy a világunkban a mosolygó, boldog ember a feltűnő; a szomorú, panaszkodó, búskomor pedig a természetes. A gonosz súgdosott is a fülünkbe azonnal, hogy ezekkel az emberekkel valami nincs rendben. Az nem normális, hogy itt mindenki mosolyog és ölelkezik. Hova jöttünk mi?

  Mikor elcsendesült minden, megjelent Kovács-Magyar András a színpadon, s attól a pillanattól kezdve már nem tudtunk másra figyelni. Félrevonult az árnyékvilág a rosszallásával, fény ölelt körbe mindent és mindenkit. A mosolya szeretettel kézen fogott minden lelket és szellemet, a tekintete mindenkit köszöntött a Napvilág csillogásával , szeretetével. Szavai pedig elvarázsolták a szellemünket. A tudása rádöbbentett bennünket tudatlanságunkra, a szeretete megidézte jellemhibáinkat, mosolya ráébresztett bennünket arra, hogy még nagyon- nagyon sok javulni valónk, tanulni valónk, fejlődni valónk van.

  Beszélt az eltitkolt történelemről. Nem arról, amit a könyvekből tanultunk, amit az iskolákban oktattak. Nem arról, amit azok írtak, akik legyilkolták a hőseinket. Hanem az igazról, a csodáról, a szentekről, a templomosokról. Jézus Urunkról, nem Jézus Krisztusról. Beszélt a Jóistenről, annak szeretetéről. Istenszeretetről, nem Istenfélésről.

  A szívem megnyílt, a lelkem kitárulkozott, és egyre csak azt éreztem, Uram, Istenem , hát így én is hittem mindig! A sejtjeimben éreztem, hogy minden szava igazság. Mindig is abban hittem, hogy az Istennel való kapcsolathoz nincs szükség közvetítőre, egyházra. Sohasem tudtam azonosulni olyan vallással, amely közvetítőivel olyan törvényeket tartat be, mely ellenkezik az emberi természettel.  Amely az élet legnagyobb csodáit, a szeretetet, szerelmet feltételekhez köti, illetve megtagadja. Egy olyan vallással, amely az isteni szentségből a nőt teljesen kirekeszti. Olyan vallással, amely híveiben folyton bűntudatot kelt, ezáltal félelemben élő tagjait irányítja.  Amely megfoszt egy társ szerelmétől, egy boldog család vidám kacajától. Hiszen nem lehet szeretni úgy, hogy megtagadjuk egyik felünket. Hogy elnyomjuk igaz vágyainkat, csodára váró hajlamunkat. Ilyet a Jóisten nem várhat el!

Csak hallgattunk és raktároztunk órákon keresztül.

  Az előadás után gyógyítkozhatott is néhány ember a színpadon. András minden jelentkezőnek megmérte az aurájából, hogy a fekhelyük nincs-e földsugárzás (Hartmann-zóna vagy vízér) felett. Elmondása alapján, közel 300 ezer ember auraméréséből következtetve igazolni tudja, hogy a Hartmann-zónában vagy vízérben huzamosabb ideig fekvő embereknél milyen betegségek alakulnak ki. Hogy mi ennek az ellenszere? Ki kell méretni a házat, és sugárzásmentes helyre kell tenni a fekhelyeket. Ez az első lépés, amit az egészségünk érdekében megtehetünk.

Az is mérhető az aurából, hogy az illetőhöz van-e hozzátapadva létközben rekedt szellem. Elmondta, hogy a szellem a maga jellemhibáit, betegségeit átadhatja annak, akihez kötődik. Az itt rekedt szellemek sokszor jeleznek nekünk szekrényropogással, tárgyak elmozdításával. Zavarhatják álmainkat, vagy akár üzenhetnek is, miközben alszunk. Mindenképp a mi energiánkból táplálkoznak.

 András 20 év alázatos szolgálat után lehetőséget kapott a szellemvilágtól arra, hogy megnyithassa a túlvilág kapuját, és visszasegíthesse az itt rekedt szellemeket a túlvilágra. Ezzel esélyt adjon nekik arra, hogy újjászülethessenek.

 Megtudtuk azt is, hogy a halott ember szellemének 48 nap áll rendelkezésére, hogy elinduljon a fényfolyosón a túlvilágra. Azok a szellemek, azonban, akik nem indulnak el a fényfolyosón, mert a hozzátartozók nem tudják érzelmileg elengedni őket, vagy ragaszkodnak egy-egy tárgyukhoz, vagy öngyilkosságot követtek el, és rádöbbennek, hogy az alsó világ nyílik meg számukra, félelmükben hozzátapadnak egy emberhez, egy tárgyhoz vagy épülethez. 48 napon túl pedig már nincs lehetőségük átmenni a túlvilágra.

  Néhány ember csontkovácsolás által gyógyult a színpadon. Nyaki-és derékfájdalmak tűntek el. Fülzúgások szűntek meg, látásproblémák javultak meg az energiakezeléstől. Mindenki elégedetten, boldogan jött le a színpadról. Csak ámultunk és bámultunk. Nekem legelőször az futott át az agyamon, bárcsak előbb ismertük volna, hogy segíteni tudtunk volna férjem édesapján, aki nem tudott meggyógyulni a rákbetegségből.

  Megtudtuk azt is, hogy az embernek 7 teste van: fizikai, érzelem-, lélek-, szellem-, kapcsolat-, energia-, gondolatteste. Bármelyikben probléma van, az levetül a fizikai testre, és ott problémákat okoz.  Sok esetben okozott pl. allergiát a mért emberkéknél valamelyik családtagjával való kapcsolati problémája. Azt meg mindenki hallotta már, hogy minden betegség lelki eredetű. Az sem újdonság, hogy a gondolataink is beteggé tehetnek bennünket.

  Szóba került a táplálkozás. A bevitt ételek szabják meg a fizikai testünk egészségét. „Amit eszel, azzá leszel” című mondatot mindenki halLotta már. András óva intett minket a szója, a fehér liszt (azóta már a glutén ) a répacukor, a margarin, a tojásfehérje, a tehéntej , a sajtok (kivétel kecske- és juhsajtok, valamint a hosszú érlelésű sajtok) és a sertéshús (a mangalica egészséges), valamint a  hormonkezelt húsok fogyasztásától.

Azóta gluténmentes liszteket használok a főzéshez-sütéshez: rizslisztet, kukoricalisztet, köles-, hajdina-, mandula-, kókuszlisztet, valamint Emese kenyérport (amiben nincsenek káros adalékanyagok). 

http://www.matrixdrops.com/taplalkozas/a-gluten-artalmas-es-pusztito-hatasai

A répacukor helyett mézet vagy szőlőcukrot fogyasztunk, belőlük lényegesen kevesebbet, mint annak idején káros társuktól. Tudtátok, hogy a rosszindulatú daganatokat elsősorban a cukor táplálja?

http://www.csodalatosgyogyulasok.hu/hirek-egeszseg/a-nobel-dijas-tudos-szent-gyorgyi-albert-gondolatai-nyoman

A margarin helyett vajat eszünk, finomabb is. Kicsit drágább, de ahogy elhagyjuk az adalékanyagokat, tartósítószereket tartalmazó felvágottakat, máris meglesz az ára. A tojásfehérjét ki lehet váltani vízben áztatott útifűmaghéjjal, lenmag és víz keverékével a sütemények készítésénél. Csak saját készítésű kecskesajtot fogyasztunk, a tehéntejet teljesen elhagytuk. Tudtátok, hogy a tehéntejet csak addig emészti meg a szervezetünk, ameddig tejfogunk van?  

http://www.matrixdrops.com/taplalkozas/tej-tejintolerancia

4 éve mangalicadisznót vágunk. Ebből van sonkánk, szalonnánk, kolbászunk, zsírunk (merthogy csak ezzel főzök; a hidegen sajtolt olajokat nem szabad 170 fok fölé hevíteni, mert káros anyagok oldódnak ki belőlük) egész évben. Baromfihúst csak háztájit vásárolunk onnan, ahol megbizonyosodtunk, hogy megfelelő táplálásban részesültek. Nyúltenyésztéssel pedig tavaly tavasz óta foglalkozik a férjem.

 Hát, ennyi csodát éltünk meg 3 óra alatt. Egy másik világ kezdte tárogatni a kapuját, és mi fejet hajtva elindultunk hívogató hangjára. Mert a lelkünkhöz szólt, a szívünk dallamát játszotta. 

„Mindannyian érezzük, hinni, tudni és követni csak az igaz utat lehet.”

                                                     ( Kovács Magyar András: A legnagyobb titok az igazság)

  Az est végén megfogtuk egymás kezét és elénekeltük a Táltos indulót. Máig gyógyír a lelkemnek. 

Folytatom...