Ég és Föld között

  Ebben a képben számomra benne van a mindenség. Távolság és közelség. Szelídség és vadság. Láthatóság és láthatatlanság. Álom és valóság. Melegség és hidegség. Föld és Menny. Emberek és angyalok. 

Harmónia, béke, csend, nyugalom, végtelenség, lágyság, szeretet, boldogság, jelen, jövő. Az álmaim.

   Majdnem 2 éve jártam itt barátaim jóvoltából . A táj elvarázsolt az első pillanatban. Magamba szívtam minden egyes centiméterét. Csak álltam ás csodáltam. Csodáltam és gyönyörködtem.      Isteni hely, az angyalok játszótere, a tündérek otthona!

  Esztelnek. Egy falucska hegyek között meghúzódó mezeje. Nekem álmaim helye azóta is. Gondolataim bejárják újra és újra, tekintetem végigsimogatja, fülem hallja tündérei énekét.  Megláttam, megéreztem, szívembe költöztettem. Otthonommá vált, őrzöm a lelkemben. Megvigasztal, szabadságot ad, mosolyra fakaszt. Szeretetet ad az emléke, erővel tölt el.

  Itt van most is velem. Látom a hegyek lágy vonulatát, amit az ég hideg kéksége kísér. Itt-ott megtöri a Nap áttörő sugara, megszínezi a hidegségét. Messze van, elérhetetlenül, mégis oly közel, mint a Menny angyali dallama. Érzem itt belül, megsimogat az angyalszárnyaival. Gyönyörködöm a szabadságában, az elérhetetlenségében, vadságában. Fölébe emelkedem, mint egy sas, onnan nézek le rá. Homályosan, majd élesebben, mint aki zsákmány után kutat. Észreveszem az erdejében megbújó fákat, egy-egy kusza ágat, pöndörödő falevelet, bujkáló állatkákat. Mennyi kincset rejt magában! Egészben a rész. Részekben az egész. Legyőzhetetlen. Isteni!

  A hegyvonulat előtt végtelen rónaság. Egyöntetű sárga tenger, virágok kavalkádja, fűszálak kuszasága, rovarok zenekari játéka, pillangók keringője. Mind az enyém. A szívemé, a lelkemé.

 A tiéd is, megosztom veled. Legyen a te álmod is, a te gyönyörűséged, szépséged, otthonod! Legyen benne a mosolyod, a gondolataid, terveid, te magad!

 Légy a világmindenség része! Érezd, hogy rész vagy az egészben! Nagyon fontos rész, egy isteni szikra!