"Mikor fölénk hajol Isten"

Ma a lelkemet hatalmas szeretet ölelte át. Mert adhattam, nem nagy dolgot, de abban benne rejtőzködött a szívem minden rezdülése. Valami olyat tudtam teremteni, amiben benne volt a Jóisten szeretete, az adni akarás jóleső simogatása.

Mindig is jobban szerettem adni. Előre eltervezni valami meglepetést, belebújni a majd megajándékozott ember lelkébe, gondolataiba, és megsejteni lelke rezdülését. Megsejteni szeretett mosolya mögött meghúzódó okokat, örömének melegét.

Szeretek tervezgetni, mert ha elidőzve, szeretettel lopakodunk a másik lelkébe, megtaláljuk a válaszokat, és ha azok megvannak, mindig sikerül örömet okoznunk.

Olyan jó boldognak látni a másikat!!! Látni, ahogy az arca kis redőiben ott settenkedik a belső öröm. Szemeiben megcsillan a hála bensőséges fénye.

 Van nekem egy drága 91 éves nagymamám. Maminkónak hívom már régóta. Szabolcs unokatesóm kedvesen Mamusznak szólítja. Pedig a mi nagymamánk egy igazi családi törzsfőnök, tele energiával. Hála a Jóistennek! Nem egy ölelkezős, dédelgetős típus, de a mélyben hatalmas szeretet lakozik, fölé és fölé épített generációnyi fallal, ÉLETtel.

Az én drága Mamám mindig nagy szeretettel vár, és már az öröm, ahogy üdvözöl, szeretettel tölt el. Elég ennyi, hogy boldog legyek…, egy meleg üdvözlés, egy visszacsillanó tekintet: „Boldoggá tesz, hogy látlak”. Ezekhez a találkozásokhoz azért mindig társul szegődik a félelem is. Vajon utoljára találkozunk?

 Nézem, nézegetem az én Maminkómat, a drága vonásait, nyomkodom a fényképezőt…Nem is tudom, vajon a megörökítésével legyek elfoglalva, vagy csak örüljek az együtt töltött pillanatoknak, és raktározzam azokat? Nehéz, - nézni az élete apró barázdáit az arcán, a lelassult, öreges mozgást, a meghajlott drága hátat, a kissé megfáradt, fátyolos tekintetet. Mennyi emlék, mennyi együtt töltött pillanat, és mennyit mindent nem fogok megtudni soha. Egy emberöltőnyi élet. Hogyan tudom én viszonozni azt a rengeteg törődést, szeretetet, amit születésemtől kaptam? Soha! Csak tovább adhatom a gyermekeimnek!

A húsvét előtti napokban az én Maminkómnál jártam. Kicsit szégyenlősen, szabadkozva mondta, hogy neki 2 óránként egy aprócskát enni kell, mert különben rosszul lesz. Régen mindig kínálgatott minket a finom főztjeivel, s nem is lehetett addig megnyugtatni, amíg nem kóstoltunk belőle. Egy ideje sajnos nem érez magában annyi erőt, hogy főzzön magának. Kedvetlenül majszolgatta a vendéglőből rendelt ételt. Panaszkodott, hogy ezek nem az ő ízei. Belekukucskáltam, és szomorúan vettem tudomásul, hogy valóban nem. De még abból a falatnyi ételből is kínálgatott minket. Nagy szomorúság költözött a szívembe… , de aztán örömmel mondtam neki, hogy a húsvéti töltött káposztából mindenképp hozok neki. Gyermeki öröm csillant fel a szemében! Mondta is, hogy annak bizony nagyon örülne. Megpuszilgattam, és boldogan jöttem el, mert biztosan tudtam, várni fog, és én is várni fogom a pillanatot, hogy örömöt okozhassak neki.

Itthon nagy szeretettel láttam neki a főzésnek. Minden gondolatomat és mozdulatomat körülölelte a szeretet. Igazi erdélyi ízeket tudtam belecsalogatni a cserépedénybe. Talán még sohasem sikerült ilyen finomra a kedvenc ételem. Alig vártam, hogy vihessem, kínálhassam… Csomagoltam mellé egy kis főtt mangalicasonkát, forralt kolbásszal, berzselt tojáskákkal, sült karajszeletekkel, zserbóval. Házi tejfelt és egy vajat is rejtettem a csomag aljára.

Nagymamám békésen aludt, mikor megérkeztem. Meg is ijedtem azon, amilyen békésen! „Ugye, nem?”-futott át az agyamon. De aztán meghallottam a csendes szuszogást és megnyugodtam. Még van egy kis időnk együtt! Szelíden ébresztettem. Rám nézett és azt mondta: - „ De örülök, hogy látlak!Töltött káposztát hoztál?"

Vidáman kacagtam fel. – „Persze, Mama, megígértem!” És már mentem is melegíteni neki. Talán még nem is láttam ilyen fürgén jönni a konyhába. Gyorsan leült a székre és boldogan falatozott. Mint egy kisgyerek. Nagy-nagy szeretettel néztem. Milyen jó boldognak látni! Milyen könnyű örömöt okozni! 

Elérzékenyülve figyeltem tovább, és kicsit aggódva kérdeztem meg. – „Mama, van olyan jó, mint a tiéd?"

A válaszon, -amin bár huncutul felnevettem-, majdnem elsírtam magam. Az én nagymamikám szemében egy boldog kisgyermek csodaváró csillogásával és minden hálájával azt válaszolta:

-„Ez jobb, mint az enyém! Sokkal finomabb!” 
 Ebben a két mondatban benne volt minden, amit adhattunk egymásnak. 

“Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval, a csillagok, felhők és végtelenségek között. De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban, a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor csodálkozva pillantunk fel, valamit értünk, amit az előbb, az élet sivatagjai és szakadékai között vándorolva, nem értettünk. Ez a pillanat, mikor egyszerű és világos lesz valami, ami az előbb homályos és érthetetlen volt, ez a pillanat, mikor fölénk hajol Isten."
(Márai Sándor)

Ölelés: Amelie

Rovarcsípés okozta duzzanat kezelése házilag

Előzmények:

Fura világot élünk, hogy így október derekán estidőben szúnyogtámadás éri az embert.

Főleg, hogy évek óta távol maradnak a nyári estéktől ezek a rovarok. Hát szúnyog ide vagy oda, az én gyermekeim imádnak a szabad levegőn lenni. 

Egyik délután már kimenekültünk az erdőből is, mert kisebbik gyermekem nem győzte hessegetni őket „Cííp, cííp” felkiáltások kíséretében… 

Tegnap már csak az udvarunkig jutottunk délután , de fél 6 tájban már kockázatos vállalkozásnak bizonyult a szelíd homokozás. Citromfűvel dörzsöltük be magunkat, de kevésnek bizonyult. 

Nagyobbik lánykámat a szeme sarkában is csípéstalálat érte, ami aztán másnap reggelre bedagadt. A szeme résnyire szűkült, körben pedig  egy jókora duzzanat alakult ki.

Darázscsípést már orvosoltam ecetes borogatással, de hát a szem környéke azért mégiscsak egy érzékeny terület! 

Nálam a gyógyítás kézikönyve gyermekkorom óta Maria Treben: Egészség Isten patikájából című könyv.

Rengeteg gyógyító jótanácsot alkalmaztam már belőle és sohasem hagyott cserben. Nagy reménnyel nyitottam ki. Két olyan gyógynövény alkalmazását javasolta, amelyek gyógyhatását már évek óta ismerjünk.

A két áldott növény:

1.       Útifű (a növények anyja, az utak királya) lándzsás vagy széleslevelű!

lándzsás útifű

széleslevelű útifű

„A szétmorzsolt friss levelek vágás, darázscsípés, veszett kutya harapása, mérges állatok csípése és mérges kígyók marása ellen is segítenek…”

Mivel sebgyógyításnál már többször bevált, sajnáltam is, hogy nem jutott magamtól eszembe ez a nagyszerű gyógynövény. (A hűtőben még mindig tartok belőle házilag készített szirupot, ami pedig nagyszerű segítség köhögés gyógyításában!)

2.       Zsálya (Szűz Mária füve)

orvosi zsálya

„ Rovarcsípésre tegyünk szétmorzsolt zsályaleveleket.”

A drága zsálya, régi kedves segítő társunk már, hiszen évek óta vele kezeljük a torokgyulladást belsőleg, külsőleg. Hál Istennek van is a kertünkben!

Mindezek után örömmel futottam az udvarra útifűért és zsályáért. A turmixgépbe tettem egy kevés vízzel és péppé turmixoltam. Vattát mártottam bele és elkezdtem a gyógyítást. A délelőtt folyamán többször bekenegettem a csípés helyét, illetve a duzzanatot. Gyermekem mosolyogva figyelte a tükörben a hatást. Hálásan ölelt meg! 

Segíteni nagyszerű dolog, megtelik a szívünk szeretettel.

A duzzanat fél óra múltán visszahúzódott, a piros karika nehezebben múlik, de a gyógyulás mesés.

 A két gyógynövény egy csoda! 

Maria Treben pedig egy angyal!!!

Köszönöm! <3

És az angyalaimnak is, hogy megint súgtak egy kicsit! <3

 Szeretettel: Amelie

Mikor a rész felborítja az EGÉSZt

Még mindig nem elég fontos a szeretet a világban. Nem tudjuk megőrizni a megszerzett kincset, hiába óvtuk. Eldobjuk, eltoljuk , -önzőségből, dacból, sértettségből, …Mert mi mindig jobban tudjuk, a másik mit gondol, mit miért tesz, mit érez. Mi mindent mindig jobban tudunk.

Képtelenek vagyunk másban a mást szeretni, az erényeket a hibákkal.

Magunkat keressük mindenben. A hasonlót, a bólogatót, a támogatót, az egyet értőt. Magunk kopírozott mását. Mert vele, magunkkal vagyunk a legjobb viszonyban. Vagy vele sem?

Nem becsülünk semmit. Csak bírálunk, hibáztatunk, kérdőre vonunk, ítélünk és következtetünk. Nem látjuk meg a másikban az egyedit, a megismételhetetlent, a maga múltjával, a maga harcaival, a maga esendőségével. Csak magunkat vesszük észre a követelményeinkkel, az elvárásainkkal, a tökéletességünkkel. Miközben mi is hibázunk, sokszor. De a magunk gerendáit messze faragják. Még a szálkákat sem vesszük észre. Eltakarja a jól felépített eszményrendszerünk, a híres elveink.

Milyen szánalmas is az ember! Inkább veszni hagyja az igazán értékes dolgokat, csakhogy önmaga védelmi rendszere darabokra ne hulljon. Pedig nem kéne más, mint magunkkal szembe nézni, a másik lábnyomába lépni, a lelkébe látni, belekúszni a gondolatainak örvényébe, lelke ösvényeibe, félelmeibe, küzdelmeibe…

Beszélgetni, közelíteni, meglátni, megérezni, megbocsátani és SZERETNI. Először magunkat! Magunk elfogadása és tisztánlátása után másokat. 

Igaz szívvel, nyitott szívvel!

De nincs elég bátorságunk,csak konokságunk! 

Csigaházunk!

És lássuk be, szomjazzuk a szeretetet, de nem teszünk érte semmit. 

Beszélünk róla, hirdetjük, miközben a berkekben saját harcainkat vívjuk. 

Büszkén. Magasra szegett fejjel. 
És boldogan?

Márpedig a hiányzó rész nélkül nincs Egész!

Szeretetillat

     

                                                                                                    
"Elegendő emlékezetünk mélyén  
 Megkeresni a magunk angyalát
 Hogy szárnyakra leljünk
 És felemeljük a világot."

 ( Gilbert Zufferey )  

                                                                                                         

Ez az év valahogy más, mint a többi. Van egy magával sodró örvénye, amely köröttem kering. Olykor elkap,felemel, megráz...Van egy markáns tükör, mely az igaz benső képét formázza, követeli. Van valamiféle pozitív szeretetország illat, mely folyton elborít ...Tettekre sarkall, súg a fülembe: menj, menj az úton! Olvass, tanulj, fejlődj! Légy azzá, aki vagy! Szeresd magad és szeresd a világot! Csak kérlek, indulj már el, ne toporogj! Merj!
 Feszít egy belső érzés. Érzem, egyre közelebb kerülök isteni valómhoz. Érzem a szeretet melegét! Tudom, hogy valami nagyszerű kiteljesedés várat magára. Már csak néha-néha áll meg küszöbömön a félelem. Ha meg is áll, tovahalad hamar...Még csak a tekintetem sem kíséri. 
Keresem a jót, a szeretetet, a jobbat, a szebbet. Az igazabbat!  A valódi értéket kutatom mindenben. Egyenesen vágtatok utána. Keresem azokat az embereket, melyek szemében megcsillan a csintalan, gyermeki szeretet. Azokat az embereket gyűjtöm magam köré, akik mellett önmagam lehetek. Egy örök kíváncsi, szeretni és tanulni vágyó, boldog gyermek. Szomjazom azokat a visszacsatolásokat, melyek puhán simogatják a lelkemet. Melyek rezgése elringat egy boldog ladikon. Úgy szeretném hallani a mennyek dallamát itt, a Földön! Érezni az angyalok simogatását, látni önfeledt táncukat.  
Eközben az úton próbálok palackba zárni mindent. Egy pitypangot, egy útifüvet, egy fenyőrügyet; hogy magam mellett tartsam. Hogy elkísérjenek, őrizzék a szeretetpillanatok rezgését, ízét. 
Érzem az emberek belső sóvárgását a szeretet iránt, a változás iránt. Érzem a félelmeiket, fájdalmaikat is, sokszor mintha a sajátom lenne. Segítenék, utat mutatnék, de még sok a csukott szem, a bezárt szív, az ökölbe zárt kéz, a süket fül. És kevés a tudás! Tanulnom kell! 
De a levegőben örvénylik a változás. Érzitek a szeretet illatát? 

Diós tészta szilva sipkával - gluténmentes

Hozzávalók:

• 20 dkg rizsliszt
• 20 dkg dió finomra aprítva + 5 dkg durvára aprított a tetejére
• 2 tojássárgája
• 20 dkg szőlőcukor
• 8 dkg olvasztott vaj
• 2, 5 dl főzőtejszín + 0, 5 dl víz
• 2 teáskanál szódabikarbóna
• házi szilvalekvár igény szerint

Elkészítése:

1. A száraz anyagokat; a rizslisztet, a finomra aprított diót, a szőlőcukrot, a szódabikarbónát összekeverjük.
2. A tojássárgákat elkeverjük a főzőtejszínnel, a vízzel, az olvasztott vajjal. 
3. A száraz egységbe beleöntjük a folyékony összetevőket, mixerrel eldolgozzuk. 
4. A tepsit kivajazzuk, rizsliszttel megszórjuk, majd a tésztát beleöntjük. 
5. Tetejét kis szilvalekvár halmocskákkal díszítjük, végül a durvára aprított dióval meghintjük. 
6. 150 fokra előmelegített sütőben 50-60 percig sütjük.

Kellemes csemegézést Mindenkinek! 

                                                                                                                                             Amelie

Almás - túrós kedvenc glutén nélkül

Hozzávalók:

• 0,5 kg túró

• 4 db közepes alma
• 10 dkg mazsola
• 10 dkg kukoricadara
• 10-15 dkg szőlőcukor
• 4 evőkanál olvasztott vaj- kb. 7 dkg
• 4 tojássárgája
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 citrom leve
• 1 rúd vanília (elhagyható)
• 1 kávéskanál fahéj
• 1 dl főzőtejszín és víz keveréke

Elkészítése:

1. Az almákat meghámozzuk, cikkekre vágjuk, majd belocsoljuk a citrom levével.
2. A kukoricadarát elkeverjük a szódabikarbónával, fahéjjal, vaníliával, majd hozzáadjuk a túrót is.
3. A tojássárgákat kikeverjük a vajjal , a szőlőcukorral és a tejszín-víz keverékével, majd a túrós masszához adjuk.
4. Végül beleforgatjuk a mazsolát és az almadarabkákat is.
5. Sütőpapírral bélelt tortaformába öntjük.
6. 200 fokra előmelegített sütőben fél óráig sütjük, majd lefedjük a tetejét sütőpapírral és még további 30 percet sütjük 180 fokon.
7. Miután kihűlt, szeleteljük.

Jó étvágyat hozzá Mindenkinek! 

Te erre születtél?

„ Soha nincs túl késő, hogy azzá váljunk, akinek lennünk kell. „

 (George Eliot)

A napokban újra kézbe vettem Dan Millman: Erre születtél című könyvét. Már egy ideje folyamatosan az foglalkoztat, vajon azon az úton haladok-e, amelyre születtem?? Pontosabban úgy érzem , mindig is a sorsutamon bandukoltam, csak időnként felesleges kitérőket tettem. Érzem, hogy még nem leltem meg a mélységeket, de nagyon közel állok hozzá. Haladok beljebb és beljebb. S mivel már figyelek a jelekre, mindig kapom a pozitív megerősítéseket, sugallatokat. A legmeghatározóbb, hogy mostanában mindig olyan könyvek kerülnek a kezembe, melyekben meglelem a válaszokat a kérdéseimre.

Dan Millman könyve a számmisztikáról szól, ami már régóta foglalkoztat, megannyi más mellett...

„A könyvben kifejtett életfeladat-rendszer egyszerűen elképesztő, ami prófétai értékét illeti. Segít, hogy életünk konfliktusait elrendezzük, és vezet minket a beteljesülés ösvényén. „ írja Deepak Chopra a könyvről. 

A születési számunkat meghatározhatjuk, ha a pontos születési dátumunk számait összeadjuk. Pl. én 1975. 10.16-án születettem. Ha összeadom az 1+9+7+5+1+0+1+6-ot, akkor megkapom, hogy = 30. Ezután a kapott összeg számjegyeit (30) is össze kell adnunk, így kapjuk meg a 3+0 =3-at. A születési számunk az első összegből és végösszegből áll, amit perjellel választunk el: vagyis 30/3! A perjeltől jobbra eső szám (itt a 3) erősebb hatást gyakorol az ember életfeladatára, mint a perjeltől balra eső.

Az egyes számjegyekhez energiák és feladatok kapcsolódnak, így például az 1-eshez a kreativitás és önbizalom, a 2-eshez az együttműködés és egyensúly, a 3-ashoz az önkifejezés és érzékenység, a 4-eshez a stabilitás és fejlődés, az 5-öshöz a szabadság és fegyelem, a 6-oshoz az ideák és az elfogadás, a 7-eshez a bizalom és nyitottság, a 8-ashoz a jólét és hatalom, a 9-eshez a teljesség és bölcsesség, a 0-ához pedig a belső képességek.

Pl. a 3-asoknak ( önkifejezés és érzékenység )”érzelmi megnyilvánulásokkal kell hozzájárulniuk a világ fejlődéséhez, és ehhez arra van szükség, hogy a lehető legközvetlenebb, leginkább pozitív és legőszintébb módon osszák meg embertársaikkal érzéseiket és ötleteiket. Ehhez meg kell találniuk az érzékenységüknek és önkifejezésüknek leginkább megfelelő formát, hogy ne bánatot, hanem örömöt és lelkesültséget váltsanak ki társaikból. „ Ez az önkifejezési forma lehet írás, tanítás, színészet, festészet, szobrászat…

Az egyes számjegyeknek persze lehetnek negatív és pozitív hatásai. Kezdetekben valószínű, hogy az előbbit éljük meg. Így pl. egy 3-as emberke lehet csalódott, depressziós; panaszkodó és kritizáló típus, ha nem leli meg a számára megfelelő önkifejezési formát. Mindennek alapja, hogy kapcsolatot tudjunk teremteni legmélyebb érzéseinkkel. Ennek hiányában nem tudunk mások számára lelkesítően, örömtelien kommunikálni. Ha rátalálunk önmagunkra, mi 3-asok, a legjobb szónokokká, intuitív, jó kifejezőkészségű lényekké válhatunk.

A külső szemlélődő számára egy 3-as ember magabiztosnak tűnhet akkor is, ha hajlamos az önbizalomhiányra, szorongásra. Csupán megtanulta jól álcázni a sebezhetőségét. Önmagunk kifejezésének legegyszerűbb formája a beszéd. Előtte azonban meg kell tanulnunk tiszteletben tartani a saját érzéseinket és a többi embert is erre bátorítanunk.

A 3-asoknál az önkifejezési kényszer együtt jár a túlérzékenységgel, mivel az érzelmekből táplálkozunk. Érzékenyen reagálunk a minket ért kritikákra, és hajlamosak vagyunk félreérteni azt. Könnyen magunkra vesszük a többi ember zaklatottságát, problémáját. Egy fejlődési folyamat számunkra, hogy megtanuljuk minden visszajelzésben meglátni a szeretet szándékát.

A bővebb képletnek, a  30/3 – nak is vannak fontos mondanivalói, de azt nem részletezem ebben az írásban.

A könyvből megtudhatjuk, hogy a 9 számjegynek megfelelően, életünk 9 éves ciklusokra tagolódik. Minden évnek megvannak a maga feladatai. Azt, hogy a ciklusban éppen hol tartunk, megtudhatjuk, ha az aktuális év számjegyeihez hozzáadjuk születési hónapunkat és napunkat. Nálam ez így néz ki : 2014. 10.16., vagyis: 2+0+1+4+1+0+1+6=15. Az összeg számjegyeit is összeadva: 1+5=6. Vagyis a ciklus 9 évéből én a 6. évben tartok, közeledve a beteljesüléshez. A 6.év „az adakozás ideje, ekkor kell megosztanunk a termést azokkal, akik ugyanazon fa gyümölcsét fogyasztják”. Meg kell osztanunk sorsunk áldásait. „Méltányolnunk kell az élet, a múlt, a jövő és a mélyben rejlő erők nagyobb összefüggéseit is.”

Végül fényt deríthetünk arra is, hogy társunkkal milyen közös életutunk, feladatunk van. Ehhez ki kell számolni a kapcsolati számunkat. Az én képletem: 30/3. A társamé: 36/9. A kapcsolati számunkat úgy kapjuk meg, ha a perjel jobb oldalán lévő számokat összeadjuk: 3+9= 12. 

A 12-es szám pedig a kreatív együttműködést szimbolizálja. Aminek persze lehetnek pozitív és negatív aspektusai. Vagy a viszály, frusztráció, egoizmus útját járjuk, és egymás felé elfojtjuk az önkifejezésünket, vagy az őszinte önkifejezésünkkel kiegészítjük egymás energiáit és létrehozzuk a kapcsolat egységét, produktív csapatot tudunk alkotni.

Kedves Olvasóm, a 3-asok most sok tudnivalóval lettek gazdagabbak, mert róluk, magamról írtam bővebben. Remélem felkeltettem az érdeklődést a könyv iránt! Sosem késő megismerni önmagunkat, társunkat, családtagjainkat, barátainkat, szeretteinket!

Természetesen nem lehet az embereket felcímkézni, mert mindenki egyedi, önálló, megismételhetetlen lény, de a könyv alapján kaphatunk egy indulási alapot, vagy megerősítést, hogy a számunkra kijelölt úton járunk-e.

Mindenképpen többek leszünk általa.

Szeretettel Nektek: Amelie