Rovarcsípés okozta duzzanat kezelése házilag

Előzmények:

Fura világot élünk, hogy így október derekán estidőben szúnyogtámadás éri az embert.

Főleg, hogy évek óta távol maradnak a nyári estéktől ezek a rovarok. Hát szúnyog ide vagy oda, az én gyermekeim imádnak a szabad levegőn lenni. 

Egyik délután már kimenekültünk az erdőből is, mert kisebbik gyermekem nem győzte hessegetni őket „Cííp, cííp” felkiáltások kíséretében… 

Tegnap már csak az udvarunkig jutottunk délután , de fél 6 tájban már kockázatos vállalkozásnak bizonyult a szelíd homokozás. Citromfűvel dörzsöltük be magunkat, de kevésnek bizonyult. 

Nagyobbik lánykámat a szeme sarkában is csípéstalálat érte, ami aztán másnap reggelre bedagadt. A szeme résnyire szűkült, körben pedig  egy jókora duzzanat alakult ki.

Darázscsípést már orvosoltam ecetes borogatással, de hát a szem környéke azért mégiscsak egy érzékeny terület! 

Nálam a gyógyítás kézikönyve gyermekkorom óta Maria Treben: Egészség Isten patikájából című könyv.

Rengeteg gyógyító jótanácsot alkalmaztam már belőle és sohasem hagyott cserben. Nagy reménnyel nyitottam ki. Két olyan gyógynövény alkalmazását javasolta, amelyek gyógyhatását már évek óta ismerjünk.

A két áldott növény:

1.       Útifű (a növények anyja, az utak királya) lándzsás vagy széleslevelű!

lándzsás útifű

széleslevelű útifű

„A szétmorzsolt friss levelek vágás, darázscsípés, veszett kutya harapása, mérges állatok csípése és mérges kígyók marása ellen is segítenek…”

Mivel sebgyógyításnál már többször bevált, sajnáltam is, hogy nem jutott magamtól eszembe ez a nagyszerű gyógynövény. (A hűtőben még mindig tartok belőle házilag készített szirupot, ami pedig nagyszerű segítség köhögés gyógyításában!)

2.       Zsálya (Szűz Mária füve)

orvosi zsálya

„ Rovarcsípésre tegyünk szétmorzsolt zsályaleveleket.”

A drága zsálya, régi kedves segítő társunk már, hiszen évek óta vele kezeljük a torokgyulladást belsőleg, külsőleg. Hál Istennek van is a kertünkben!

Mindezek után örömmel futottam az udvarra útifűért és zsályáért. A turmixgépbe tettem egy kevés vízzel és péppé turmixoltam. Vattát mártottam bele és elkezdtem a gyógyítást. A délelőtt folyamán többször bekenegettem a csípés helyét, illetve a duzzanatot. Gyermekem mosolyogva figyelte a tükörben a hatást. Hálásan ölelt meg! 

Segíteni nagyszerű dolog, megtelik a szívünk szeretettel.

A duzzanat fél óra múltán visszahúzódott, a piros karika nehezebben múlik, de a gyógyulás mesés.

 A két gyógynövény egy csoda! 

Maria Treben pedig egy angyal!!!

Köszönöm! <3

És az angyalaimnak is, hogy megint súgtak egy kicsit! <3

 Szeretettel: Amelie

Mikor a rész felborítja az EGÉSZt

Még mindig nem elég fontos a szeretet a világban. Nem tudjuk megőrizni a megszerzett kincset, hiába óvtuk. Eldobjuk, eltoljuk , -önzőségből, dacból, sértettségből, …Mert mi mindig jobban tudjuk, a másik mit gondol, mit miért tesz, mit érez. Mi mindent mindig jobban tudunk.

Képtelenek vagyunk másban a mást szeretni, az erényeket a hibákkal.

Magunkat keressük mindenben. A hasonlót, a bólogatót, a támogatót, az egyet értőt. Magunk kopírozott mását. Mert vele, magunkkal vagyunk a legjobb viszonyban. Vagy vele sem?

Nem becsülünk semmit. Csak bírálunk, hibáztatunk, kérdőre vonunk, ítélünk és következtetünk. Nem látjuk meg a másikban az egyedit, a megismételhetetlent, a maga múltjával, a maga harcaival, a maga esendőségével. Csak magunkat vesszük észre a követelményeinkkel, az elvárásainkkal, a tökéletességünkkel. Miközben mi is hibázunk, sokszor. De a magunk gerendáit messze faragják. Még a szálkákat sem vesszük észre. Eltakarja a jól felépített eszményrendszerünk, a híres elveink.

Milyen szánalmas is az ember! Inkább veszni hagyja az igazán értékes dolgokat, csakhogy önmaga védelmi rendszere darabokra ne hulljon. Pedig nem kéne más, mint magunkkal szembe nézni, a másik lábnyomába lépni, a lelkébe látni, belekúszni a gondolatainak örvényébe, lelke ösvényeibe, félelmeibe, küzdelmeibe…

Beszélgetni, közelíteni, meglátni, megérezni, megbocsátani és SZERETNI. Először magunkat! Magunk elfogadása és tisztánlátása után másokat. 

Igaz szívvel, nyitott szívvel!

De nincs elég bátorságunk,csak konokságunk! 

Csigaházunk!

És lássuk be, szomjazzuk a szeretetet, de nem teszünk érte semmit. 

Beszélünk róla, hirdetjük, miközben a berkekben saját harcainkat vívjuk. 

Büszkén. Magasra szegett fejjel. 
És boldogan?

Márpedig a hiányzó rész nélkül nincs Egész!